Fölöspéldány

Fandl Ferenc: Kétféle színházi alkotó van szerintem. Az egyik mindenáron, minden létező módon megpróbálja megkeresni, hogy amit csinál, az miért igaz. A szerző, az anyag, a történet hol igazolja azt, aminek ott valójában történnie kell. Én ezzel szemben azt mondom: fogadjuk el, ami oda van írva, és teremtsük meg annak az igazságát. A színházban nem keresni kell az igazságot, hanem teremteni. Mélyen kell hinni abban, hogy amit csinálok, az igaz. Valamit rám bíznak, megnézem, elolvasom, első blikkre kitalálom. Vagy mond nekem valamit. Megkeresem az eszközeit, amik azt a történést igazzá teszik. Simon Zoltán: Az elején végtelen ambícióval, tanulni vágyással rendeltem alá mindent a fejlődésemnek. Lépésről lépésre gondolkoztam. Szeretnék minél nagyobb feladatokat kapni. Azokat szeretném minél jobban megoldani. Aztán, amikor megérkeztek a nagy szerepek – a Liliom, Ádám Az ember tragédiájában –, azt gondoltam, annyira jó lenne még jobb színésznek lenni. Még magabiztosabbnak. Még többe...

Összeállítást közölt a Műút folyóirat 101. száma a „Nem volt az, hogy ez mi lesz” (Szoba Kiadó, 2025) című könyvről. A Miskolci Nemzeti Színház Béres Attila igazgató nevével jelzett korszakáról szóló kötet öt interjút adott közre: a művészeti tanács tagjai – Béres Attila, Keszég László, Rusznyák Gábor, Szabó Máté és Szőcs Artur – beszéltek a miskolci modellről, színházeszményükről, a közös kezdetekről, az első tíz évről. A Műút 101. számában öt kritikus – Moklovsky Réka, Urbán Balázs, Nánay István, Rosznáky Emma és Turbuly Lilla – értékelte a könyvet. A Műút különnyomatban tette elérhetővé ezeket az írásokat. A különnyomat ide kattintva érhető el. A linken a vizsgált kötet is elérhető.